Iskolánk tanulóival részt vettünk a belvárosban a Márton-napi, november 11-i felvonuláson. A résztvevők számára nagyon vidáman telt az este, de azért ennél többről szólt. Márton-napján az emberséget, embertársaink megsegítését is ünnepeljük, ami iskolánk működésének és az általunk oktatott szakmáknak is meghatározó eleme.
A Márton-nap legalább olyan ősi, mint például a karácsony. Bizonyított, hogy már a római időkben is ünnepelték, és ott is a libákhoz kötődött. A később Tours-i (Fr.) püspökké avatott Szent Márton is a Római birodalom területén született, időszámításunk szerint 316-ban (Pannoniában, Savaria – ma Szombathely városában), és pályáját katonaként kezdte. Egyik híres cselekedete volt, amikor (római előkelőként és katonaként!) megosztotta köpenyét egy didergő koldussal. Kultusza már a honfoglalás előtt is virágzott, és ő Magyarország másik védőszentje – Szűz Mária mellett. Szülőhelyén és tiszteletére épült a Pannonhalmi Apátság is. A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos feljegyzés 1171-ből származik.
A Márton-napi fáklyás felvonulás szokása mégsem hazánkból, hanem a német nyelvterületről terjedt el. Az itt magunkkal vitt, régebben házi készítésű fáklyák, lámpások a fényt és az emberek jó cselekedeteit szimbolizálják. A felvonulókat gyakran kíséri római lovaskatona piros köntösben. Így történt ez velünk is, ahogy a képen láthatjátok.